Add magad!

A mai világunk sajátosan elutasítja a hagyományaink újbóli átélését. Az anyagi világ térhódítása elveszi az emberektől a teremtő erőbe vetett hitet. Vajon mi volt a célja őseinknek, eleinknek a ma már babonaságnak, varázslatoknak tartott egyszerű előkészületi és ünnepi rituáléinak?

Egyetlenegy: az erő létrehozása, megtartása, amely a következő év nehézségein átsegítette őket. Nézzük meg milyen módon próbálták ezt létrehozni és ma mi maradt meg belőle. Mert megmaradt sok minden, csak a ma emberének a tudása nincs mögötte - mi és miért történt. Lábatlannak is sajátos hagyománya volt az Álom hava ünnepeinek a megtartására.

LUCA NAP

Luca napja a jó Szent Luca, az óvó, a segítő és a rossz Luca asszony, a rontó, a boszorkány egy éjjelen át tartó harcáról szól. E kettősség a belsőnk kettősségének a kivetülését is jelenti. A jó, a segítő, a támogató erőink és a rontó, a gonoszkodó tulajdonságaink egymással küzdő megjelenítése. A sötétség és a fény küzdelme, hiszen ezen a napon a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka. A remény a szívekben ilyenkor a legnagyobb, hogy a fény megszülethessen. Ez a fény-születés a lelkünkben születő fényről, vagyis a szeretet érzéséről szól.

December 13. a valódi női energiák napja. A rontó Luca asszony elűzése tehát nagyon fontos, amit eleink minden módon megpróbáltak. Hitték, hogy a gonosz különféle varázslatokkal, rítusokkal legyőzhető. Ez a nap dologtiltó nap volt, az asszonyok nem dolgozhattak. Kedveltek voltak a szerelmi (gombócevés), termékenységi (Luca-búza ültetése, később a karácsonyra kinőtt búzát belesütötték a kenyérbe) és egészségvarázslatok (alma rítus: a legszebb almát egy kancsó vízbe helyezték és azzal a gondolattal itták meg a vizet, majd ették meg a család létszáma szerint egyenlő részben szétvágott almát, hogy "olyan egészséges legyek, mint ez az alma").

Ahogy Lábatlanon történt valaha...

Lábatlanon és Piszkén csak a siheder legények bosszantó tréfáiról tudunk. Sokan lepedőt vagy egyéb öltözéket vettek magukra, amelyben kevésbé ismerhették fel őket. Luca éjszakáján a sötétség leple alatt főként a lányos házak ablakait bemeszelték, a falakra, kapukra Luca nevét írták, a kapukat elcserélték, de megtörtént az is, hogy a kocsit szétszedték és az istálló tetején rakták össze. Szokás volt, hogy a lányok ezen a napon 13 cédulára írták fel egy-egy ismerős fiú nevét. Aztán a cédulákat egy sublótba dugták, minden nap egyet-egyet látatlanba tűzbe dugtak. Az utolsó cédulát karácsony estén nézték meg és úgy hitték, hogy az lesz majd a férjük, akinek neve az utolsó cédulán marad. Az asszonyok ezen a napon sokat ücsörögtek, hogy a kotlósok is majd jó "ülősek" legyenek.

A gyerekekkel Luca-nap a Micimackó óvodában

Az óvodában a gyerekekkel ismertettük meg ennek a napnak a ma már feledésbe merülő hagyományát és a hozzájuk illő játékokkal, rítusokkal tettük élménnyé és emlékezetessé a napot.

A gyerekekből egyenként "kivertük" Luca boszorkányt vesszőseprűvel (nem kis riadalmat okozva néhányuknál). Kenés közben védelmi rigmusokat mondogattunk. Aztán ültettünk Luca búzát s közben mondogattuk "Mag, mag, búzamag, benne aluszik a nap.") Amikor elültettük, akkor így tettünk: "Nőjetek, nőjetek, szépen kizöldüljetek." (És figyeltük a következő napokban a búzát, s abból következtettünk az év megfelelő hónapjainak időjárására). Majd Luca gombócot (szerelem varázslat) ettünk és egy Luca napi boszorkány-játékot játszottunk.

És otthon

Itt sem maradhatott el vesszőseprűs verés, de ültettünk búzát is (ami érdekesség, mindenkié másmilyen módon kelt ki és növekedett, tehát valóban következtethetünk a következő év milyenségére), kenéssel áldó-védő rítusokat mondogattunk, készítettük gonoszűző fokhagymafüzért és végül viaszöntéssel kutattuk a felmerülő kérdésekre a választ.

Napfordulós szertartás

Összejövetelünk célja magyarságunk, az egymást segítő, feltöltő és támogató erőbe vetett hit erősítése, a fény, a szeretet születésének gondolati támogatása, a hagyományaink őrzése és életben tartása, a feledés homályába vesző rítusoknak, szimbólumoknak megismertetése a szertartáson résztvevőkkel. 30 ember gondolati együtt rezgése, a jó hangulat, az érzelmi gazdagodás jellemezte ezt az estét. Hisszük azt, hogy mindenki továbbviszi azt az erőt, tudást, együtt gondolkodást amely talán a lelkéig elért (ott a mag elvetődött, vagy talán már csírázik is) és segít építeni egy, a jelenleginél sokkal szebb jövőt.

Néhány szimbólum és étel jelentése, amely megjelenik a decemberi készülődésben

December a következő év bőségét hivatott megteremteni a terített asztal bőségével. Ilyenkor rengeteg sütemény, sült, édesség, finomabbnál finomabb étkek készülnek. Az apró szemű mák, bab, lencse, a dió a gazdagság a sok pénz bevonzását és az abba vetett hitet táplálja, hogy mindig legyen annyi amennyire szükség van. A töltött ételek is (töltött káposzta) az anyagi jólét megteremtését célozzák. A csigás ételek a teremtő energia lehívása, melynek eredete a tejút örvénylő csigavonala, a rovásban az ó vagy jó a megfelelője, mint legősibb eredő erő. A fokhagyma egészségvédő-betegségűző, a tök termékenység, az alma a teljesség, egészség varázsló étele. A karácsonyi terítőket valaha maguk varrták az asszonyok (kibírtak generációkat ezek a terítők), megőrizve benne a karácsonyi morzsákat. Aztán tavasszal vetőkendőként használták, mert a morzsákkal együtt ennek hatalmas mágikus erőt tulajdonítottak. Az ünnepi szín a fehér volt, ami a tisztaság, a teljesség és a Nap színe. A Világegyetem önmagába visszatérő forgása a fonott kalácsban jelenik meg. Szív formájú sütemények a két teremtő spirál, a női és férfi egybefordulását, mint az élet alapját mutatják.

Karácsonyi szokások Lábatlanon

Szinte minden háznál volt disznóvágás . Ádám-Éva előtt a tehénpásztorok kopogtak be a hónuk alatt egy köteg mustárvesszővel és áldásokat, köszöntőket mondtak a háziaknak. Köszöntés után a gazdasszony kihúzott egy vesszőt és játékosan megveregette vele a kanászt aki játékosan ugrált és ezzel bizonygatta, hogy fürge és egészséges lesz a következő évben. A háziak adományokkal látták el a pásztorokat.

A gyerekek karácsony este ostort csattogtattak, a református gyerekek - néha a felnőttek is - eljártak házakhoz énekelni, a katolikusok bethlehemezni. Az ötvenes évekig nem árultak fenyőfát a boltokban, borovicska fenyőt kötöttek a háziak gerendára. Erre az ágra házi készítésű díszek kerültek és az édességet is (szaloncukor, habkarika) mindenki maga készítette. Ajándékozás nem volt szokásban, hanem szépen felöltözve ment az egész család a templomba. Az ajándékozás később jelenik meg a (40-es évektől), a szülők főleg maguk készítette ajándékot adtak, kevés volt a vásárolt.

A karácsonyhoz fűződő lábatlani hagyomány, hogy az asztal hídjára egy kosárba szénát tettek, hogy amikor jön a kis Jézus legyen a szamarának szénája. A szénát az ünnep után megetették az állatokkal.

Jellemző volt a böjt a katolikusoknál Ádám-Éva napján és csak az éjféli miséről hazatérve ettek húst. Kedvelt böjti étel volt a babsaláta. A húsos ételek közül a disznótoros, a házi savanyítású káposztából készült takartós káposzta, süteményként piték, kelt tészták és beigli volt jellemző.

Nagy volt ilyenkor a jövés-menés, vendégjárás, rokonlátogatás és családi összejövetel. A pincegazdák szívesen fogadták és be-be hívták az arra járó ismerősöket egy kis poharazásra, beszélgetésre. Ezek a napok pihenéssel teltek.

Álljon itt egy korabeli köszöntés:

Csillagok ,csillagok szépen ragyogjatok,
Karácsony estéjén ünnepet tartsatok,
Ma született Jézus, üdvözítő Krisztus,
Adjon jó időket, boldog esztendőket,
Szívünkből kívánjuk kigyelmeteknek,
Köszönjük atyáink, hogy meghallgattatok,
Kéréseink által el nem bocsátottatok
Égből áldás szálljon tireátok
Itt a versem vége, Isten hozzátok!

Újév

Az újév első napja a következő időszakra vonatkozó jóslások időszaka volt. A lányok ilyenkor ólmot öntöttek és annak formájából próbálták a jövőjüket megfejteni (szerelmi-, halál- és időjóslás)

Az újév napján malachúst kellett enni, mert az kikaparja, míg a szárnyas elkaparja a szerencsét. Lencsét ettek hogy szaporodjék a pénz, és a kocsonya volt a jellemző újévi étel. Bálokkal mulattatták az évet, és másnap körbejárták az ismerősöket, rokonokat a családok, jókívánságok hangzottak el a következő évre. Az első köszöntést mindig csak a férfiak mondhatták (ha nő mondta, az nem volt szerencsés).

E rövid kis visszatekintésből is látszik, hogy mennyivel bensőségesebb, összetartóbb ünnepként élték meg a karácsonyi ünnepkört eleink, nagyobb értéke volt annak, amit maguk készítettek, mint a ma emberének sokszor méregdrágán megvett, vagy akár hónapokon keresztül kölcsönt-nyögő csillogása. A józan ember érzi a kicsiben rejlő nagyságot, a szív üzenetét, az emberi kapcsolatok értékeit, amit a ma civilizációja minden módon megpróbál eltüntetni, megfojtani szabályokkal, rendelkezésekkel, a büntetés rémével, a végsőkig növelve az egyénekben a kiszolgáltatottság érzését. Az erő és az összetartás, mely a régiekben még meg volt, ma eltűnt a csillogás és az önzés függönye mögött. A remény ott van, hogy egymástól, szüleinktől, nagyszüleinktől még újra tanulhatunk mindent, ami örök érték.

Ezzel a lábatlani versikével kívánok minden jót a következő évre mindenkinek

Boldog új esztendőt kívánni jöttem én
Ennek a szép téli napnak sugárzó reggelén
Kamrátokba sok jót, házatokba békét,
Szívetekbe boldogságot, áldott csendességet
Tervetekhez szerencsét, munkátokhoz kedvet,
Mindenféle földi jóból a legkedvesebbet
Kérem a jó Istent adjon áldást rátok
Hogy az új év minden napját boldogan járjátok.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

A teremtő áldása kísérjen mindenkit 2011-ben!

 

Eremu

(Részletek Nádasiné Balatoni Anna: Adatok Lábatlan néprajzához c. könyvéből)
Színia: Boldogasszony nevében
Színia: Szertan